When you're gone

 1.Rész

Az új bajtársak és a fogadás

-Kérem mutatkozzon be az osztálynak!-intett felém az előttem álló fekete hajú tanár. Sötétkék farmert viselt és hozzáillő kockás inget, nem nézhetett kis többnek negyvennél.

-A nevem Miku. Nemrég költöztöztünk ide apámmal Hokkaidóból. Nagyon szeretek énekelni, táncolni, rajzolni és lazulni a haverokkal.-hadartam el egy szuszra. Füttyentés hallatszódott az ablak felőli padsorból. Mindenki a hang irányába fordult. Egy fiú kácsingózott a székén,  hátát a támlának , lábait pedig az előtte lévő lány székének támasztotta. Enyhén kócos királykék haja a szemébe lógott, s szintén kék szemeivel engem méregetett. Mikor rájött hogy mindenki őt figyeli félholdas mosoly jelent meg az arcán.

 -Na, ahogyan látom jól fogadták az osztálytársai, szóval le is ülhet.-sóhajtott. Bólintottam , majd elindultam az ablak melletti padsorhoz. Mikor a kék hajú fiúhoz értem rámosolyogtam és levágódtam mellé. Véltem felfedezni egy kis meglepődöttséget az arcán, de nem nagyon törődtem vele.-A nevem Miku, örülök hogy megismerhetlek.-fordultam felé.-Tudom.-vigyorgott.-Az enyém pedig Kaito.A fiú nagyon szimpatikusnak tűnt már csak a fogadtatásom miatt is. Az óra alatt sokan érdeklődtek felőlem. Jól esett hogy vannak barátaim. Órák után éppen a folyosón bandukoltam mikor meghallottam mögülem egy hangot. Hátrafordultam. Egy felém futó fiút pillantottam meg. Mikor elérte a célját megállt előttem és lihegni kezdett. Aranyszőke tincsei lágyan omlottak kék szemeibe.

 -Te vagy Miku?-lihegett. Nem tudtam mire vélni ezt a dolgot.

-Igen.-suttogtam.-Mit szeretnél?

Kiegyenesedett és a szemembe nézett. Csak most vettem észre hogy magasabb nálam egy fél fejjel. 

-Azt szeretném mondani hogy nagyon vigyázz Kaitoval!

-Miért is?

-Állítólag az egész suli összes lányán végigment. Még a húgom sem tudott neki ellenállni. Állítólag most téged akar!-mutatott rám. Azt hittem ez csak egy tréfa, Kaito teljesen más.

-Rendben. Megtudhatnám mi a neved?-mosolyogtam.

-Te szóba akarsz állni velem?

-Igen.

-A neven Len. És a tied?

-Miku. Örülök hogy találkoztunk.

-Nincs kedved eljönni velem ebédelni?

-De!-vágtam rá azonnal.

-Szu-szuper!-hebegte.

-Itt a számom!Hívj mikor szeretnél!-mosolyogtam rá barátságosan és átnyújtottam neki ma papírt. Miután elköszöntünk egymástól hazafelé vettem az irányt. Mi van ha igazak a pletykák Kaitoról?

 Kaito szemszög:

-Na és ki az új kiszemelted?-lökte meg barátságosan a kezemet Gakupo.

-Emlékszel az új csajra?-néztem rá. Ki gondolkodás után végre kibökte:

-Mikura? Ő egész jó bőr. Nyert ügyed lenne ha nem lenne ott Len.-vakarta az állát.

-Len? Az a kis nyomi gyerek?-húztam össze a szemöldököm.

-Aham, láttam ahogyan pár perccel ezelőtt még együtt nevetgéltek a folyosón és megadta neki a csaj a telefonszámát.

-Mi? Hol van az a kis csitri?-idegeskedtem. Tudtam hogy ha ő előbb szerzi meg Mikut mint én nyert ügye van és a hírnevem eltompul. Gondolataimat csak egy cipő kopogásának a hangja zavarta meg. Oldalra néztem. Len éppen ördögi vigyorral tanulmányozgatott egy apró kis cetlit. Rögötn tudtam hogy Miku telefonszáma az. Megindultam felé és elálltam az útját.

-Minek örülsz annyira?

-Lemondhatsz Mikuról ő már az enyém!-nevetett.

-Nem!-ordítottam és kikaptam a kezéből a papírt. Zsebre vágtam és kerestem egy nyugodt helyet. Bepötyögtem a telefonszámot a mobilomba. A fülemhez raktam. Pár másodperc után felkapta valaki a kagylót.

-Moshimoshi, itt Miku.-hallottam meg gyönyörűen csilingelő hangját a lánynak.-Len te vagy az?